MiMi a százezerlábú igaz története

Nyomtatóbarát változatPDF változat
MiMi a százezerlábú igaz története

Igy kezdődött…
A dunaújvárosi origami kiállításon láttam egy aranyos kis százlábút, melyről kinyomoztam, hogy Kolozsiné Gergely Cecília (Bonyhád) munkája. Az alapformát azonban, melyből 50-et egymáshoz ragasztva egy százlábút kapunk, Leskowsyné Hegedűs Kati hajtogatta Kecskeméten. Ő azonban ezt lampion készítésére használta. A kiállításon látott kis "féreg" adta az akció ötletét: hajtogassunk közös munkával minél hosszabb százlábút.

Az első sétáltatás

2000-ben még csak 30 helyre küldtem el a felhívást, de így is több, mint 2000 lábunk lett, melyeket egy bábfesztivál, a "Kabóciádé" alkalmával sétáltattunk meg Veszprémben.

A második „felvonulás”

Még ugyanebben az évben október 7-én az "Állatok Világnapján" már 7246 lábunk volt. Ilyen sok lábbal már nem bírtam volna egyedül. Sokat segítettek a bábosok, iskolánk, a Bárczi Gusztáv Általános Iskola tanulói (enyhe fokban értelmi fogyatékosok!), a sétáltatásra pedig eljött Viszlói Emőke és Jilling Marika Szekszárdról. Emőke azt mondta, hogy addig nem nyugszik, míg 10.000 lábunk nem lesz. Lett is, de itt nem álltunk meg. Szerettük volna, hogy a sok lelkes hajtogató egy közös Guiness-rekord részese legyen. Ezért városunk alpolgármesterének (Asztalos István) bíztatására ebben az évben újra elküldtük a felhívásokat, a hajtogatás leírását, a lépések rajzát és a legjellemzőbb 4 fázist is mellékeltük. A levelet 440 helyre küldtük el: 400 origamistának (akik az Országos Origami Találkozók címlistáin szerepeltek) és 40 helyi intézménynek. (A 440x4 fázist, vagyis az 1760 hajtogatást akkori nyolcadikosaim segítségével készítettem.) A lábakat az én iskolámban gyűjtöttük. (Kollégáim nagy örömére!) A gyerekekkel számoltuk a lábakat, ami nem kis munka volt, mert ha kétszeri számolásra nem egyezett a lábak száma, harmadszorra is nekifogtunk. Aztán volt olyan, hogy összeragasztás nélkül kaptuk a lábakat. Ez újabb munkát jelentett. Nagy örömömre csak páran küldtek annyira pontatlan hajtogatást, amit nem tudtunk összeragasztani, és a többség pontos, szép munkáját sem akartuk lerontani. Nem szerettük volna, ha szétszakad a "kukacunk".

Üzenetek, versek…

A lábakkal együtt nagyon kedves bíztatásokat, üzeneteket is küldtek. Legszívesebben leírnám mindet. Egy verset is kaptunk Kecskemétről, Ulrik Petrától:

„Én vagyok a százlábú, sok-sok ezer lábbal,
Mire fölveszem a cipőm,
Felkopik az állam,
És kinő a szakállam”.

(Ezt a verset, miután nevet kapott MiMi, kissé átköltöttük, a plakáton olvasható a változat.)

Kedves történetek…

A kőszegiek városuk színeit, a kéket és a sárgát használták. Takács Imre origamis barátom kerekes-székkel járta az iskolákat, elkérte a rajzórákat, hogy megtaníthassa az elemek hajtogatását.

A szegedi Odessza II. iskolások, mivel 25 évesek, csoportonként 25 elemet hajtogattak, s így küldtek 1144 lábat.

Az isaszegiek azt telefonálták, hogy még a papírlap kivágásakor leeső rész is felhasználták, kicsi százlábút készítettek belőle, s ezt kapják az elsősök a tanévnyitón.

A noszlopi Drogrehabilitációsoktól is kaptunk lábakat.

A kecskeméti Platán Szociális Otthon süket és középsúlyos értelmi fogyatékosai is besegítettek. Ők ugyan csak az első lépésekig jutottak, de Váradiné Szilágyi Zsuzsáék befejezték a hajtogatást.

A kazincbarcikaiak 10 klub, szakkör, műhely ... összefogásával küldték a 882 lábat, még az alpolgármesterük is küldött kettőt - dedikálva. A mi alpolgármesterünk sem akart lemaradni: Asztalos István is hajtogatott egy elemet (azóta már többet is), ami nagy dolog tőle, mert Ő inkább a szavak embere. A felhívást is Ő fogalmazta, s mellettünk volt mindenben. A lábra ezt írta: "Ötvenezer lábam van, de csak egy szívem, és az értetek dobog."

Izsákról Muzslai Katalin írt gyöngybetűs üzeneteket a lábakra.

A veszprémi Ipari Gimnáziumból jópofa kamasz-üzeneteket kaptunk.

Az óvodások rajzoltak a lábakra.

A Várban kiránduló japán turista-csoport is írt a lábakra.

A bakonybéliek nem kaptak a felhívásból, s miután az újságból értesültek az akcióról, faxon kértek a leírásból.

Hogy álltunk 2003-ban? - a harmadik „felvonás”

110 helyről küldtek lábakat, s több, mint 53 ezer lábunk lett. Ezt a rengeteg lábacskát gyermeknapon tettük ki a veszprémi Állatkertben. Ha kinyújtottuk volna, kb.3 km hosszú lett volna. Mi hullámvonalban helyeztük ki. Az ország minden részéről jöttek segíteni: Viszlói Emőke és Jilling Marika Szekszárdról, Kiss Pisti Ajkáról /Ők álomszép szivárványszínű 2400 lábat hajtogattak! Jöttek a Bonyhádi gyerekek Gergely Cecíliával és egy szárított igazi százlábú ajándékkal, Pestről Orient Enikőék a Nádasdy Művészeti Iskolából (2500 lábat hajtogattak), Somos Ede, Mezőtúrról István Józsefné Lúcia, Tamásiból Kovács Zsuzsa ... Nélkülük nem bírtam volna a sok munkával.

Azóta ez történt:

A több, mint 53 ezer lábat, elszállították a szekszárdiak, akik addig a legtöbb lábat hajtogatták. 2004 nyarán több, mint 18 ezer lábbal növelték a lábak számát a Prométheusz parkban. Így már több, mint 72 ezer lábunk lett.

2005

Ebben az évben nagy segítséget kaptunk Somody Zsuzsától, aki a Veszprém TV szerkesztője, és „Kukkantó” c. gyermekműsorának vezetője. Segít abban, hogy 2005. Dec. 4-re, a „Kukkantó” műsor születésnapjára elérjük a bűvös 100.000-es láb-számot: szép színes plakátot nyomatott, sorsjegyet ad a legalább 10 elemet meghajtóknak, belépőt oszt az osztrák dino-parkba. Segítségével kaptunk papírt a füzfői papírgyártól, s kapcsolatainak köszönhetően már PR-osunk is van, Bihariné Csejtei Anikó személyében. Nekik köszönhető a MiMi név is. (A Mi közös álmunk, a Mi közös munkánk…)

Somody Zsuzsának köszönhetően szinte az egész Balaton-parton (Zánkától Almádin át Füzfőig), a veszprémi „Utcazene-fesztiválon”, a rátóti „Anyós-fesztiválon, vállalatok családi napjain, nagycsaládosok összejövetelein, kirakodóvásárokon hajtogattunk. A veszprémi képviselők is segítettek: a Közgyűlésen hajtogatással „melegítettek be". Városunk támogatja az erdélyi testvérvárosban, Sepsiszentgyörgyön élő beteg Pap Helénkét. Neki mini MiMit küldtünk ajándékba, Helénke pedig lábakat küldött nekünk. Az Országos Origami Találkozón Pécsett is nőtt MiMikénk, s később is sokan küldtek elemeket.

A budapesti Zippernowsky iskolások elkérték a magyar órát: amíg hajtogattak, a tanárnő az „Egri csillagokat” olvasta fel nekik. Csak a papír zizegését lehetett hallani… Később matek órán kiszámolták, hogy ha a magyar órán ennyi gyerek annyi lábat hajtott, akkor hány gyereknek, hány órán keresztül kell még hajtogatni, hogy a hiányzó lábak elkészüljenek. Olyan sokat hajtogattak, hogy Barkó Magdiék külön autóval szállították ide.

Az erdélyi Zetelakáról erdei iskolában „gyűrtek” nekünk lábakat. (Ők nem a hajtogatás szót használják), de még Lengyelországból is érkezett csomag.

Sok híres ember is segített, üzent a lábakra írva: Sub Base Monster: „I láb You!", Alföldi Róbert, Kopár István földkörüli vitorlázó… Miután eddigi „nagy” hajtogatóink továbbra is velünk vannak, bízunk a sikerben. Nagyon sokan szeretnének MiMinek segíteni.

2005. Dec. 4-én lesz a nagy ünnepség. A lábak kétezresével, hitelesített dobozokban várják a nagy napot. Ha lesz újabb információ, kiegészítem, de Ti is írhattok, ha valami fontosat vagy érdekeset kihagytam.

H.Vass Ildikó

Képek a záróünnepségről (Barkó Magdi képei)

Beszámoló a záróünnepségről...

Játékkategória: 
origami
Szerző: 
H. Vass Ildikó
Beküldő: 
H. Vass Ildikó
Illusztráció: 
Barkó Magdolna
Kapcsolódó linkek a Játékházban: